*IGEN.!!!!*

IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN.!
FELVETTEK.! *-*
A lehető legjobb középsuliba fogok járni, jobbat el sem tudok képzelni! *w*
Áhááháháááá :$ *-*

*Csalódás*

Igen, csalódtam.
Hatalmasat csalódtam a volt LB-ben. Mert iszonyat hülye pletykákat terjeszt rólam, és a barátnőmről. Talán féltékeny. Talán irigy. Talán haragszik, mert a pasija tőlem kért tanácsot. Valójában nem tudom, de nem is fontos. A lényeg, hogy rengetegen mellé álltak /legutóbbi számításaim szerint 5-en...xd/ és mellénk meg alig. /az az alig az vagy 20 embert takar....:D/
Szóval a számításaim tévednek. Illetve a megnevezések, mert MELLÉNK állnak rengetegen, neki meg csak az hisz, aki nem csíp engem. Így összeszámolva nem is olyan sok..xd
Na de az ember nem az ellenségei számától függ, hanem a barátai minőségétől. És én imádom a barátaimat, mert meghallgatnak, segítenek, mellémállnak, és elmondják a problémáikat.
Akárcsak tegnap.
A tegnapi napot amolyan depis napnak titulálnám. Suliból hazamenet gépeztem kicsit, majd elindultam Gabicával ki. Kittinek és Beának aznap volt a tablófotózása, szóval 3/4 4-kor találkoztunk a főtéren. Oké, tartottunk egy cigiszünetet, majd indultunk a megbeszélt helyünkre, ahol a srácokkal találkoztunk. Ők bent játszottak, mi kint ültünk és hülyültünk. Aztán Gabica előállt a hírrel: lehet Horvátországba költözik a szülei elől. Meghökkentem. Kijelentette, hogy most megy, sétál egyet. Odaadtam neki a 6 szálát, majd elindult, gyújtó nélkül. Azt mondtam neki, ha bármi baj van, csörgessen. Csörgetett.
Gondoltuk hová megy, ezért elkezdtünk futni arra, amerre gondoltuk, hogy van. Nem vette fel, vagy 20x hívtuk. Oké, cigiszünet. És megint. És megint. 2 dobozt toltunk el idegességünkben. Közben persze a pasiügyek sem várathattak magára, szóval szenvedtünk mint szardínia a dobozban.
De eltelt a nap, nagyjából mindenki OK..:/ :)
Azthiszem, jól esett ezt kiírni magamból ;)

*Rettenet*

Ez már tényleg borzalmas!
Néha megkérdezem magamtól: unatkozom, mit csináljak? Persze a blogolás ötlete sosem ugrik be. Ami persze meglátszik a látogatók számán is. Többet kéne blogolnom, tény és való. De ha nincsen miről?
Amúgymeg. Ha senki nem olvassa, minek is blogolok? (:
Azért nem akarom befejezni, de mégis...