*Megér egy misét...*

Ezt ki kell próbálnotok! (Már ha vagytok egyáltalán)

Vegyél elő egy papírt, írj fel számokat 1-15-ig! A kérdésekre a papírodon válaszolj!

1. Hogy hívnak?
2. Ültél már repülőn?
3. Le tudod írni, hogy "cica"? (Igen vagy nem)
4. Hogy hívják a szerelmed? (Valakit írj!)
5. Írj egy számot 10-30 között!
6. Ki a legjobb barátod/barátnőd?
7. Mit mondasz, ha ideges vagy??
8. Melyik kaját utálod a legjobban?
9. Szereted a fagyit?
10. Kit utálsz a legjobban?
11. Szereted az üdítőt?
12. Írj egy számot 1-12-ig!
13. Írj egy szörnynevet!
14. Szereted a helyes fiúkat/lányokat?
15. Szereted az őrölt borsot nyersen??

Ezzel megvolnánk! Most újabb 15 kérdés, de a válaszok már a papíron vannak! tehát itt az első kérdésnek az lesz a válasza, amit az előzőnél az 1-eshez írtál! :)

1. Neved?
2. Biztos vagy benne?
3. Megcsókolt már?
4. Ki?
5. Hányszor?
6. Ki tanított?
7. Mit mondtál neki?
8. Milyen íze volt?
9. Van férjed?
10. Mi a neve?
11. van gyereked?
12. Mennyi??
13. Kire hasonlít?
14. olyan mint te?
15. Ezeket után, normálisnak érzed magad??

*Mindörökké együtt 2/2*

Imerős a cím? Reméltem hogy igen.: )

egy

Könnyekkel telt szememmel az égre pillantok. Olyan nyugodt itt minden. Csak a lelkem nem. A düh tüze lobog benne. Lehet, hogy nem ez a megfelelőbb hely. de úgy érzem, így lesz a legjobb. Félrehajítom a cipőmet, testemet átadom a hideg haboknak. A mélyre rántanak, az egész testem remeg. Felpattannak a szemeim, s arcom színe hófehérbe vegyül. Ekkor egy izmos kéz nyúl felém. Belémarkolok, pedig nem szerettem volna ezt. Harmatgyenge vagyok, de olyan erősen szorítom, ahogyan csak bírom. Kitágul a pupillám, és a szemhéjam bágyadtan ráereszkedik.

A parton fekszem, köhécselve. A szemem nem akar engedelmeskedni, nem nyílik ki. Szeretném tudni, ki a megmentőm, de talán így jobb lesz. A karom bizseregni kezd. Már érzem, hogy más is van itt, rajtam kívül. Halk szavakkal… nem is… dallamokkal csitít. Ismerem ezt a dalt… ez az az altató, amit kiskoromban úgy imádtam, és amitől mindig elnyomott az álom, akárcsak most.

Álmomban is olyan dühös, olyan mérges vagyok. Csak az indulataim vezetnek. Itt viszont nem tudok haraggal sétálni. Kizárom a viharos gondolatokat, de előbb - utóbb úgy is visszatér a düh. Mezőn járok, egy szép tisztáson ahol csak néhány nyúl szaladgál. A földet rugdosva haladok előre, azt se tudom hová, mégis megyek. Tudom, hogy alszom, hogy álmodom, de mégis...

- Nia, ébredj! - szólít nevemen Chad.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezem, habár nem is számít. Az öngyilkosságtól mentett meg. Mert ha Ő nincs, akkor most én sem. Szemeimben még mindig könnyek szikráznak. Az unokatestvéremtől, aki egyben a legjobb barátnőm is volt szakítottak el. És az ő testvéreitől. A nagybátyámék meghaltak. Akárcsak az én szüleim. A testvéreim pedig elvesztek. Most meg tehetetlenól itt fekszem egy vadidegen ölében. A nyakába borulok és zokogni kezdek. csak egy nevet üvöltök folyamatosan: Stephanie. Az előbb feltett kérdésemre nem válaszolt, csak halkan csitított.
- Ki az a Stephanie? – kérdezi kicsit eltolva magától.

- És Adam, Emma, Jill, Alan, Bella, Angel, Anyu, Apu… - sipítom. Egy darab nevet szándékosan hagytam ki. Az arcom kisebb – nagyobb zugait ismét könnyek öntötték el. Chad csak ül és nézi, ahogy darabokra esem. Letörli a könnyeimet, és újra magához húz.
- Ó, Steph!
– Hol fogok aludni? A saját házamba nem mehetek, mert bűnügyi helyszín, Steph – ékbe sem, mert az ő szülei is meghaltak, most az árván maradt gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek… Az állítólagos családom pedig… Hát… A húgom a nővéremhez költözött, de nekem már nem volt hely, így én árvaházba kerültem… Mindez egy nap leforgása alatt… - meredek a szép kék szemébe. Rámnéz, hogy folytassam. - Meg sem fognak látogatni a testvéreim, az unokatestvéreim meg plane! Most mit tegyek, Chad? Mondd meg, mit?
- Költözz hozzám!

kettő

- Hogy mi? – képedek el. Nem gondoltam volna róla, Chadről, aki 18 éves, saját házakkal rendelkezik, és a legjobb barátom, hogy kiadna nekem egyet. – Adsz egy házat? Mégis, honnan teremteném elő a bérleti díjat?
- Költözz hozzám! – A szemébe fúrom a tekintetem. Már megfogalmazódott bennem a válasz, de még várok vele egy kicsit. Tűkön ülve mered rám. Egyre közelebb…
- Mit csinálsz? – suttogom, de már nem tehetek semmit. Az ajka az enyémre tapad. Erőszakosan még közelebb húz, mire én a kezem a nyaka köré csavarom. Beletúr a hajamba. Visszacsókolok. Ekkor ledől a puha fűre. Húz magával. Nem bánom a történteket. Hosszasan függünk egymás ajkain. Nem bánt, hogy Ő volt a legjobb barátom. Mi hárman. Steph, Nia és Chad. Meg persze Rob. Akkoriban csak nekem nem volt pasim. Rob és Steph, Chad és Abby meg Én. Aztán Abby dobta Chadet, Robert meg elköltözött… Maradtunk hárman. Steph megharagudott Chadre, mert észrevette, többet érez irántam, mint barátság. Erre akkor jött rá, amikor még Jake-kel jártam. Kezdtem úgy érezni, talán jobb lenne, ha nem erőltetném. De egyszerűen nem hagyhatom itt életem szerelmét… Aki körülbelül kettő perccel ezelőtt még csak a “Legjobb barát” jelzőt viselte… Manapság olyan ellentmondásosak a gondolataim… Egyik pillanatban “igen”, aztán már “nem”… Szerintem ezt tette velem a barátaim elvesztlése… Hirtelen rezegni kezd a zsebem. Chad nem ereszt, de tudom, most fel kell vennem.
- Kérlek… - suttogom. Erre az egy szóra tudom leszedni ajkaimat az övéről. Már vissza is tapadnak, mintha mágnesből lennének. Csókolózás közben kihalászom a zsebemből a mobilom, és magam elé tartom. Mikor meglátom, hogy ki hív, felpattanok. Chad ijedten mered rám, én pedig bőszen rányomok a “felvesz” gombra.
- Steph! Mi a baj?
- Nia… Segíts…
- Mi történt? Mesélj!
- Nem zavarok?
- Dehogyis, épp csak… Hagyjuk. Mesélj!
- Tudod, Emma és Adam… Másik házba vitték őket! Elszakítottak tőlük! Ha ez nem lenne elég, akkor elmondom, hogy Robertnél lakom!
- Tessék? Hogy érted ezt? Ott laksz Robertnél?
- Igen! Velük élek… Persze ez nem borzasztó, csak az, hogy összejöttünk, és…
- Ez mióta borzasztó te kis lüke?
- Azóta, amióta rajtakaptak!
- Hol vagy most?
- A… - harapta el, majd kinyomja. Egyszerűen nem értem. Újra együtt van Robbal. Habár a „családja” darabokra hullott, de vele van Ő. Szerintem, ők az igaz szerelem megtestesítői.
- Jól vagy, Nia?
- Steph volt az…
- Remek! És hogy van? Hova helyezték?
- Elszakították tőle a hugát és az öccsét… Megtalálta, majd elveszítette Robot…
- Milyen furcsa egy családod van!
- Most nem ez a lényeg… Szerintem tudom hol van…

harmadik fejezet készülőben.^_^"

*Netmentes napok*

Mert amikor az embernek valami nincs, akkor az nincs. Elnézést kérek azért, mert oly sokáig nem jelentkeztem, de nem nagyon volt se kedvem, se ihletem (de ezt már megszokhattátok) és el is voltam foglalva. Lássuk csak...
...szobafogságom ellenére is a barátaimmal vagyok, sz*rva a háttérdolgokra...
...semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy árvíz volt itt, **********en, és én barátnőmnél voltam, természetesen a 3 bolond a térdig érő vízben 5 éves hülyegyereket játszott...;DD
...viharok jöttek - mentek... A net meg elb*szódott.
De nem nálam, Szamiinál. Itt csak a router nem működött, feltéve, hogy itthon voltam a vihar ideje alatt. Akár itt, akár ott, az esőhöz jó és rossz emlék is köt. De ezt nem fejteném ki.
Talán a 3. vagy 4. bejegyzésemben írtam arról, hogy PeTTus drága depis. Nos, hála NEKEM, ismét depis.
Történetesen az imádata tárgyával beszélőviszonyban vagyok. Rávettem, hogy elevenítse fel a régi időket, és mondja neki azt, hogy:  ' Én vagyok *becenév*  '
Odament és elmondta.
PeTTus drága nem nagyon tudott parancsolni az érzéseinek, és épp ezért kis híján átesett az első csókján.
De mégsem.
Elfolytotta az érzéseit, és semmi nem történt.
PeTTus drága, nyugi! ;DD