Szerkesztő 2/2 PeTTus jelentkezik

Sziasztok!

De furcsa. A hely ugyanaz de a cím és az író az más. Nem tudom hogy el tudom-e engedni magam. De furcsa hogy a saját blogom az mégis csak a sajátom és oda egész más írni. Most annyira feszengek.

Indulj el a saját utadon és találd meg a célt amit neked szánt az ég különben az életed semmit nem fog érni. 

Álmod meg a következő  lépést és utána rá jössz mi is volt az amit kihagytál.

Törődj bele hogy az élet olyan amilyen és ha mégse sikerül akkor teremts magadnak egy világot ami csak a TIÉD!

Sokaknak nehéz elkezdeni bármit is. Író vagyok most magammal és a többi íróval példálózom. A legtöbb író elég gyorsan felfogja mi a szitu és bele kezd valamibe. Míg másoknak mint nekem nehezebb mert nem tudják mit csináljanak egy-egy történet után.

Nem tudnak ilyen gyorsan kezdeni és szorongnak. Én most így szorongok. Furcsa érzés vélni valami új dologtól.

De jobb lesz ha nem ide fejtegetem a gondolataimat mert egy jó nagy s*ggbe rúgás lesz érte a jutalom. És nem kérnék belőle(:

PeTTus

*Emm és az ihlet*

Hát vannak, akik nem szenvednek hiányban.^^
Kérlek bocsáss meg, mert amit tettem, azt nagyon sajnálom!--
Nem gondoltam komolyan és bele sem gondoltam, hogy Téged ez bántott.--
Sajnálom, amiket gondolsz rólam,--
De te is tudod, hogy azok nem valósak!--
Bármit tettem, adtam az mind azért volt, hogy örömet szerezzek,--
És ha ezt nem érzed, kettétörik a Veled álmodott élet.--
Nem akarlak egy meggondolatlan mondatért elvesziteni,--
Pont, amikor végre megtaláltam benned, akiért érdemes szenvedni!--
Te is sokszor bántasz, nagyon sokszor fájnak a szavaid,--
De lassan megtanulom, hogy kell a szerelemért magam türtőztetni.--Lehet, hogy "leszarod" és nem érdekel, ha SZERETLEK,--
Nekem viszont minden másodlagos amit adok és azok nem érdekelnek!!!--
Bocsáss meg, ha úgy érzed bármit is felhordok, vagy rádkiabálok,--
Én nem ilyen vagyok és szerintem ezt Te is igy látod.--
Megsértettelek tudom és ezerszer megbántam már,--
Úgy gondoltam akkor, hogy amit rosszat kapok Tőled, az visszajár...--
Tisztában vagyok a helyzeteddel, és tudod, hogy bármiben segitek,--Azzal viszont nem számoltam, hogy egy rohadt mondattal elveszithetlek.--
Ezt a mai nap után, tudom nehéz elhinned,--
De soha többé nem fordul elő, KÉRLEK BOCSÁSS MEG!!!!!--
Lehet, nem érdekel: SZERETLEK! de akkor is leirom,--
ÉS VALÓSZINÜLEG EZT AZ EGÉSZ NAPOT ÉLETEM VÉGÉIG SAJNÁLOM!:(
___________________
Bánom már mit veled tettem,s minden bűnt mit elkövettem.
Hullámok csaptak össze fejem felett,s az egész testem megremegett.
Olyat mondtam, amit nem kellett volna,s ha leállnál velem csak még egy szóra,
elmondanám, hogy mennyire sajnálom,hiszen csak te vagy nekem ezen a világon.
Minden pillanatban csak arra gondolok,vajon valaha leszünk-e még boldogok.
Sajnálom, hogy bántottalak,sajnálom, hogy átvágtalak.
Ha vissza mehetnék arra a napra,mindent másképp oldanák meg.
Nem bántanálak téged,s nem veszekednék véled.
Hiszen régen olyan jó volt,minden gondunk megoldódott.
Mindig mindent megbeszéltünk,soha sem veszekedtünk.
Ha még is néha összekaptunk,két nap után feloldódtunk.
Nem gondoltam át,hogy mit ér egy jó barát.
Nem akarlak elveszteni,tudom a bizalmad nehéz lesz vissza szerezni.
De mindent megtennék azért,hogy újra a legjob barátom légy.♥:(


Imádom a csajt.*-*

*Húsvéti piros nyuszi*

Nem tudom, ti hogy álltok a húsvéttal. De nekem nem jön be az, hogy a lányok bűzlenek a különfajta kölniktől és parfümőktől, a fiúk pedig kapják a lóvét. Persze azt bírom amikor a csajok menekülnek a szódavíz elől. Főleg ha hideg. De még mindig nem tudom felfogni, hogy a locsolásért miért jár pénz? A piros/hímestojás meg a puszi az még ok. De kérdem én: hogy jön ide a pénz? És ez kiakaszt. Nem tudom miért. Talán az ihlethiány miatt írok erről? Vagy tényleg ezek a gondok kavarognak idebent? Sajnos erre a kérdésre még én sem tudom a választ.

*Unalom a köbön, semmittevés a négyzeten*

Ez a legnyomorultabb érzés, amikor az ember csak ül és néz. Magányosan a szobájában mit is kezdhetne magával egy lány? Talán olvassak? Talán tévézzek? Talán folytassam a bámulást? Talán szörfözzek a neten? Vagy esetleg keressek valami munkát, amit még nem végeztem el? Ezekhez semmi kedvem. A barátaimmal akarok lenni. És természetesen az ihlet is most hagyott el. Amikor a blogolás közepén tartok. Csak ülök a gép előtt, a billentyűzetre meredve, és azon gondolkodom, hogy mit írjak. Mert ihlet nincs, életkedv se nagyon. Úgy gondolom elég nagy fantáziával rendelkezem, de amíg itt ülök magatehetetlenül, egyik betűt a másik után pakolva, úgy érzem, mintha az ihletem kezdene elhagyni. A múzsa csókja sem segíthet itt már. Kreativitás nélkül maradtam.

Ha egyedül ülsz,                      ->          Mert hogyha egyedül,
Menni készülsz,                                    Vagy épp társaságban,
Vagy éppen csak hajt a vágy,               Csak nézel ki a fejedből,
Gondolj arra,                                        És nem vagy nyugtalan, gondolj arra,
Van egy barát,                                      Van egy barát,
Aki tényleg csak rád vár!                      Aki tényleg rád vár!

Engedd el a kezem,                 ->          Hazudtál, átvertél,
Semmi értelme,                                     Hülyeséggel etettél,
Itt vagyok egyedül,                               Leráztál, átvágtál
Miért érdekelne?                                  Ezzel nagyon megbántottál!
Ezer meg egy probléma,                       Mostmár ne csodálkozz, ha nem szólok hozzád,
Megoldásra vár,                                   Mert ennek már nincs értelme,
De te csak ülsz,                                    Végre,
És nézel tovább.                                   Keress valaki mást!

És ennek a versnek mennyi, mennyi igazságalapja van! Először a legjobb barátod, majd a legnagyobb riválisod!
Ó, ezek az ismerős helyzetek!

*Messze az otthontól*

Ezt a bejegyzést – mint a címe is mutatja – már nem otthon. Ez az első Wordos bejegyzés, amit ti most blogos bejegyzésként olvastok. Jó uncsi dolog itt ülni és blogolni de ez van. Majd hozzászokok. Mert majd gyakran járok ide. De majdcsak kibírom valahogy. Miért van az hogy az uncsi helyek szépek? A pörgős helyek pedig nem valami szépek… mondjuk egy krimó. Elég pörgős, ott van az élet, de nem pont a legszebb. Meg a legillatosabb, meg a legkomfortosabb. És még sorolhatnám a jelzőket.

*Haladási vágy és a lustaság együttes hatása.*

Először is szeretnék elnézést kérni a késlekedésért, de ötlet és ihlethiányban szenvedtem napokon keresztül. Most erőt vettem magamon, az elhatározásaim teljesítéséhez. Vannak, akik célt tűznek ki maguknak, mint PeTTus. Célja a hónap végére minimum 50 bejegyzést létrehozni. Ami nem lesz nehéz a fanficiket tekintve. Nem szeretem kimondottan sem az animéket, sem a mangát. Blogomat nem ezzel akarom megtölteni. Élettel. Olyan élettel, amitől mindenkinek jobb kedve lesz. Célom 30 olyan bejegyzés a hónap végére, amilyet mindig is akartam. Az új ötleteimmel szeretném feltölteni eme bejegyzést:
- A blogot folytatom, fejleszetem. Ha nem vagyok internetközelben, egy word-be vagy egy lapra leírom a gondolataimat. Később ezeket megkapjátok.
- A blogot színesebbé teszem. De ezalatt nem azt értem, hogy a dizit megváltoztatom, hanem a bejegyzések tartalmát tekintve lesz színesebb.
- Nem lesznek jelentéktelen bejegyzések. Mivel mindennek oka van.
- Nem írok hülyeségeket. Mint például a semmiről. Az egy uncsi bejegyzés.
Mindenkinek szól majd ez a blog. Mert ez lesz életem legjobbja!

*Ha már szünet, akkor nyári!*

Jóreggelt.^^
Na hát szeretnék nektek egy kis bemutatót tartani, én, aki tegnap este, negyed kilenckor képes volt napozni.: DD  Egy nyári napirend Lillaa módra!
- Kelés, de nem 6:30-kor!

11:30 körül...Nincs óra, nincs kapkodás...Maga a mennyország.^^ Ez volt az első pont és már feldobta azt a bizonyos nyári napot.: DD  De ezek után persze haj, smink, reggeli és egyéb fontos tényezők... És ugorjunk egy nagyot, amikor is belép a képbe a VÍZ.







- Uszoda!

Oké, nem baba-úszásra gondoltam de ez rohadt aranyos.^^

Mondjuk a barátnőiddel való úszás, de nem mint sport, hanem mint szórakozás. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádok úszni.^^ Víz nélkül nem is élnék, szerintem.: DD ÓóÓ!!! Olyan cuki képet találtam.^^

Hát nem éééédes?

- Fagyizás, dumcsizás, napozás!

 Nem pont ilyen fagyizásra gondoltam, kicsit kevesebb kutya, pár plusz az éltetkort illetően, és sok-sok barátnő! Közben dumcsi meg minden.: DD  És ezzel be is mutattam az ebédet.

Itt sem pont ilyenre gondoltam, de értitek ti, nem? És ezzel elérkeztünk a nap végéhez. Party!












- "Party hard"

Én egy "kulturáltabb" partyra gondolok, de ez rajtatok múlik... Aztán lefekvés kettő körül (ami szintén rajtatok múlik) és késői kelés!












Akkor nyárra fel!

*Egy kis VV*

Ez a kedvenc sorozatom.^^
Najónem._.   De azért elég jó.^^

 

Érdekes...

*A semmi*

Nos, mint amire  fentebb utaltam, "semmi". Látjátok, a "semmi" szónak is van értelme. Mert ebben a mondatban már "valami". Hisz tudjátok, hogy vagy értelme ennek a bejegyzinek. Semmi. Valami. Nagy szavak. Mégis oly könnyedén ejtjük ki nap mint nap.
- Mi a baj?
- Á, semmi. - mondjuk, de tudjuk,. hogy igenis valami. Ami akár még komoly is lehet, mégis elhallgatjuk. De van, hogy a következő párbeszéd kicsit idegesebbnek tűnik a kelleténél:
- Mi a baj?
- Valami.
- Haragszol rám?
- Mindenkire.
- Mit tettem?
- Valamit. - hordjuk le az ártatlanokat. Mert fölösleges idegeskedni, de főleg azokkal idegesnek lenni, akiket imádunk, akik törődnek velünk. Mert ez így van, mindig előfordul. Elmarjuk magunk mellől azokat, akiket szeretünk. Tehát, ha valakiben megbízol, akkor tedd azt! De minden téren! És mondd el a problémáid, lehet, hogy segít majd, és lehet hogy megoldja!
Sok bizalmat.^^

*PeTTus és a Depi*

Igen. Megtörtént a lehetetlen. Petra depressziós állapotba került... Mint majd láthatjátok. Ő azu az ember, akiből nem nézed ezt ki. Nade van a másik ember, egy bizonyos Ayame San, azaz Encike, aki ilyen állapotba sodorta PeTTuskámat. Lehet, most olyan dolgokat írok, amit nem kéne, de:
Encike nagyon idegesítő személy, szerintem ő egy nagyra nőtt (189 cm!!!) csecsemő. Nehogy félreértsétek, bírom a csajt, de vannak olyan pillanatai amikor le tudnám ütni. Például, amikor értetlenkedik az órán. Rosszabb, mint én. Jóllehet, nem kéne ilyet mondanom, de mégis! Most mit csináljak, amikor ilyen helyzetbe sodorta Petrát? Akit lehetetlen, mert a jókedve sosem száll el! De neki sikerült. Ismert okok miatt gyatra lett a hangulata, és sajnáltatta magát. Petra ekkor megmondta, ő nem fogja sajnálni, mert a hangulata átível depibe, és...WOW.
Volt pasija. Na ez...ez...ez...gyóó. És megcsalta....-_- még MSN-re is ez van neki kiírva:
" 100%sz*r100%sírás...hogy fulladna meg az a k...!!!:'(:'(:'(:'(:'(:'(megcsalt a pasim most tudtam meg...most joghurtba fojtom bánatom:'( "
Na gyerekek ez még viccnek is rossz! Encinek volt pasija? Atyaúristen...hova jutott ez a világ?!
Jetik és pasik...xd(Y)

*Depis zenék gyűjteménye.*

Egyenlőre ennyi.^^
De ne depizzetek, mert ha nekem nem szabad nektek sem!!(L)

*Ez kész gyerekek...*

Na jöhet a fizu?^^

Na ez...áhh...

 

Újabb Mizu változat....xd

 

Ez most komoly?o_____O

Ezt látnotok kell.^^

Ezdefos...-_-"

*Ezaz!*

Most, hogy blogolok, fel vagyok dobva.^^ Hogy csinálja? Ez csak egy honlap amit megtöltök tartalommal. Terhelem a tárhelyet és bejegyzek. Amúgy meg semmi érdekes. Érdekesről szólva! Nekem is kell egy ilyen!

A pihent agyú emberek photoshoppal való unalomeltöltése...de azért nem rossz.

A zene dallamai halkan a fülembe, majd a fejembe férkőznek. Mármár idegesítő, ahogy ritmusra blogolok. Unalmamat próbálom írással lekötni, de a gondolataim más körül keringenek. Karrier.
Ez a félelmetes szó alapozza meg a felnőtt korod jólétét. Megosztom ma veletek a terveimet. Elmegyek továbbtanulni, ideoda. Aztán ledoktorálok /ha minden jól megy/ és Pszihológusi Diplomát szerzek. Segítek majd azoknak a nehéz sorsú embereknek, akiknek én leszek az utolsó remény.

Most pedig Dizájnt váltok.^^

*Akkor most Depi helyett Happy*

Na van egy kis poén is a tarsolyomban, amiket köszönök ennek a blognak.^^

 És ez mennyire igaz. Mint amikor "elmaradt" a fizikánk. Csak a hetesek szívták meg, ugyanis majdnem igazgatóit kaptak...

Gyerek szemmel minden játék és boldogság. Tinédzserkorban minden szomorú. Felnőttként minden munka.^^

 

Nem nagyon látszik belőle semmi de igaz...

Erről pedig a két számomra legkedvesebb személy jut eszembe... de nem Anya♥ és Apa♥...

Csak a poén kedvért harapj bele a vodkába.^^

Ha valaki megtalálta a macskát írjon már liolila@gmail.com címre... meg h hol van..: DD

KeresdACatet.^^

Az április szépségéről szólva...

Gyönyörű..*-*

Na egyenlőre ennyi de lesznek még nyugalom.^^

*Nem tehetik ezt velem!!*

Csak egy barát, nyugi. Szúszá, ahogy Ő mondaná. Igen, elköltözik. Itthagy a bloggerinám. Örülnek az emberek, lehet. De Én belül vérzem. Mindenki itthagy. A barátaim elballagnak, a legeslegeslegjobb barátnőm másik osztályba megy, de nem másik suliba, na és persze PeTTuskám, aki nagyon fog hiányozni. : ((  Ő is másik osztályba megy. Nameg másik suliba. Az életem darabokra esik szét. Mindenki akit szeretek itthagy. Még ha nem is tehet róla. Talán nekem is össze kéne csomagolnom és elköltözni a másvilágra.

*Az én bloggerinám*

Nos hát... Szeretnék hozzátok szólni.^^ PeTTussal, akit alul említettem, közösen írtunk hajdanán. Az irodalomtanárunknak nem tetszett, hát társregényekbe fogtunk.:'DD Egy kis részlet az enyémből:

 

Könnyekkel telt szememmel az égre pillantok. Olyan nyugodt itt minden. Csak a lelkem nem. A düh tüze lobog benne. Lehet, hogy nem ez a megfelelőbb hely. de úgy érzem, így lesz a legjobb. Félrehajítom a cipőmet, testemet átadom a hideg haboknak. A mélyre rántanak, az egész testem remeg. Felpattannak a szemeim, s arcom színe hófehérbe vegyül. Ekkor egy izmos kéz nyúl felém. Belémarkolok, pedig nem szerettem volna ezt. Harmatgyenge vagyok, de olyan erősen szorítom, ahogyan csak bírom. Kitágul a pupillám, és a szemhéjam bágyadtan ráereszkedik.

A parton fekszem, köhécselve. A szemem nem akar engedelmeskedni, nem nyílik ki. Szeretném tudni, ki a megmentőm, de talán így jobb lesz. A karom bizseregni kezd. Már érzem, hogy más is van itt, rajtam kívül. Halk szavakkal… nem is… dallamokkal csitít. Ismerem ezt a dalt… ez az az altató, amit kiskoromban úgy imádtam, és amitől mindig elnyomott az álom, akárcsak most.

Álmomban is olyan dühös, olyan mérges vagyok. Csak az indulataim vezetnek. Itt viszont nem tudok haraggal sétálni. Kizárom a viharos gondolatokat, de előbb - utóbb úgy is visszatér a düh. Mezőn járok, egy szép tisztáson ahol csak néhány nyúl szaladgál. A földet rugdosva haladok előre, azt se tudom hová, mégis megyek. Tudom, hogy alszom, hogy álmodom, de mégis...

- Nia, ébredj! - szólít nevemen Chad.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezem, habár nem is számít. Az öngyilkosságtól mentett meg. Mert ha Ő nincs, akkor most én sem. Szemeimben még mindig könnyek szikráznak. Az unokatestvéremtől, aki egyben a legjobb barátnőm is volt szakítottak el. És az ő testvéreitől. A nagybátyámék meghaltak. Akárcsak az én szüleim. A testvéreim pedig elvesztek. Most meg tehetetlenól itt fekszem egy vadidegen ölében. A nyakába borulok és zokogni kezdek. csak egy nevet üvöltök folyamatosan: Stephanie. Az előbb feltett kérdésemre nem válaszolt, csak halkan csitított.
- Ki az a Stephanie? – kérdezi kicsit eltolva magától.

- És Adam, Emma, Jill, Allan, Bella, Angel, Anyu, Apu… - sipítom. Egy darab nevet szándékosan hagytam ki. Az arcom kisebb – nagyobb zugait ismét könnyek öntötték el. Chad csak ül és nézi, ahogy darabokra esem. Letörli a könnyeimet, és újra magához húz. – Hol fogok aludni? A saját házamba nem mehetek, mert bűnügyi helyszín, Steph – ékbe sem, mert az ő szülei is meghaltak, most az árván maradt gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek… Az állítólagos családom pedig… Hát… A húgom a nővéremhez költözött, de nekem már nem volt hely, így én árvaházba kerültem… Mindez egy nap leforgása alatt… - meredek a szép kék szemébe. Rámnéz, hogy folytassam. - Meg sem fognak látogatni a testvéreim, az unokatestvéreim meg plane! Most mit tegyek, Chad? Mondd meg, mit?
- Költözz hozzám!
- Hogy mi? – képedek el. Nem gondoltam volna róla, Chadről, aki 18 éves, saját házakkal rendelkezik, és a legjobb barátom, hogy kiadna nekem egyet. – Adsz egy házat? Mégis, honnan teremteném elő a bérleti díjat?
- Költözz hozzám! – A szemébe fúrom a tekintetem. Már megfogalmazódott bennem a válasz, de még várok vele egy kicsit. Tűkön ülve mered rám. Egyre közelebb…
- Mit csinálsz? – suttogom, de már nem tehetek semmit. Az ajka az enyémre tapad. Erőszakosan még közelebb húz, mire én a kezem a nyaka köré csavarom. Beletúr a hajamba. Visszacsókolok. Ekkor ledől a puha fűre. Húz magával. Nem bánom a történteket. Hosszasan függünk egymás ajkain. Nem bánt, hogy Ő volt a legjobb barátom. Mi hárman. Steph, Nia és Chad. Meg persze Rob. Akkoriban csak nekem nem volt pasim. Rob és Steph, Chad és Abby meg Én. Aztán Abby dobta Chadet, Robert meg elköltözött… Maradtunk hárman. Steph megharagudott Chadre, mert észrevette, többet érez irántam, mint barátság. Erre akkor jött rá, amikor még Jake-kel jártam. Kezdtem úgy érezni, talán jobb lenne, ha nem erőltetném. De egyszerűen nem hagyhatom itt életem szerelmét… Aki körülbelül kettő perccel ezelőtt még csak a “Legjobb barát” jelzőt viselte… Manapság olyan ellentmondásosak a gondolataim… Egyik pillanatban “igen”, aztán már “nem”… Szerintem ezt tette velem a barátaim elvesztlése… Hirtelen rezegni kezd a zsebem. Chad nem ereszt, de tudom, most fel kell vennem.
- Kérlek… - suttogom. Erre az egy szóra tudom leszedni ajkaimat az övéről. Már vissza is tapadnak, mintha mágnesből lennének. Csókolózás közben kihalászom a zsebemből a mobilom, és magam elé tartom. Mikor meglátom, hogy ki hív, felpattanok. Chad ijedten mered rám, én pedig bőszen rányomok a “felvesz” gombra.
- Steph! Mi a baj?
- Nia… Segíts…
- Mi történt? Mesélj!
- Nem zavarok?
- Dehogyis, épp csak… Hagyjuk. Mesélj!
- Tudod, Emma és Adam… Másik házba vitték őket! Elszakítottak tőlük! Ha ez nem lenne elég, akkor elmondom, hogy Robertnél lakom!
- Tessék? Hogy érted ezt? Ott laksz Robertnél?
- Igen! Velük élek… Persze ez nem borzasztó, csak az, hogy összejöttünk, és…
- Ez mióta borzasztó te kis lüke?
- Azóta, amióta rajtakaptak! Hallod, Nia! Nia! Alenia!

*Unalmas előszó*

Nem tudom, kedves olvasók, már ha vagytok, hogy álltok a könyvekkel. Ha valakinek a lételeme az olvasás, gondolom, a fentebb említett előszavakon kecsesen átsiklik. De én most szeretnék nektek bemutatkozni.^^
Nem tudom hogy viszonyultok majd hozzá...
Mit gondolhat magáról egy nagyszájú, ámde belül szerény és magával szemben elfogult lány? Mit érezhet? Mit szeretne vajon? Senki nem értheti meg, mert bonyolult lány. Aki azt a pár embert, akiket a barátainak hívhat, jobban tiszteli és szereti, mint a családtagjait... Igen, ez én vagyok. Talán nem hangzik valami biztatóan, de igen. Mély érzésű, törékeny lelkű, de ha kell kemény, kiáll azokért akiket szeret.♥
Többször voltam már eme tulajdonságom miatt a sebészeten..^^
Na ez vagyok én.: DD
Remélem, a bejegyzéseken keresztül is átjön majd nektek.

*Reklám*

~ Sziasztok!  "Blogom van...el sem hiszem hogy most már a világ is tudni fogja kicsit hogy ki vagyok..."  Norka én sensei-em aki elindította a lavinát bennem...JAPÁN A KIRÁLY! Ordítom most már... Hát és igen én nem voltam ilyen...  Elmesélem...  Nagyon nem szerettem Naruto-t nézni...Nagyon nem érdekeltek a különféle japán dolgok... Nagyon nem szerettem halgatni eddig amikor Bogca számomra 'japán' nyelven csevegett Enikővel... Nagyon nagyon nem voltam fan...  De most...  Sorit csinálok...érdekel a Naruto...A japán nevem után érdeklődöm...és hát...talán japán zene is jöhet...  Nagyon megváltoztam és ez is a kis természetfeletinek köszönhető...Nem bánom!   Japcsi fan Pettus színre lép!!
mutatkozik be a kedvenc bloggerinám, Pettus.: DD
És itt meg is tekinthetitek a blogját.^^
Gondolom, ha az én blogom felsőbb szintekre lép, kb olyan nagyokra, mint az övé, akkor majd állíthatom : Hirdettem !!