*Új képekkel...?*

Hy.=)
Már megint lemaradt a blogolás, igen bocsááááááánat.://
Csak időközben annyi minden történik velem...Iskola, család, barátok...Időközben sok dolog indult el és ért véget az életemben.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy hogy lehetek egyszerre szerencsés, ámde mégis szerencsétlen...Mindegy, ebbe nem mennék bele.
Őőőmm igen...Mint a címben áll, új képek...Nos. Az az igazság, hogy készültek számotokra képek, de lusta vagyok feltenni...:SS  Sajnálom...://
Szerintem, kedves olvasók, akiknek írok, nem is léteztek, szóval minek nektek kép?!
De inkább ezt hagyjuk, mert még megbántok valakit.../aki nem is létezik, azaz senki nem olvas./
Szóval...sziiasztook.^^'

*Tökömet a koránkelésbe!*

Igen, korán keltem. 6:30-kor. Köszönöm belső órám.♥
A sulibamenetel miatt egy bizonyos "berögződés" alakult ki bennem, és akkor is kelek, ha nem kelt az ébresztőm.^^" De gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
A papagáj éjjel egészen csendes volt.*w* Tudtam tőle aludni, ami elég nagy szó, tekintve, hogy nincs letakarva, akár egész éjjel zajonghat, ha úgy tartja kedve.
Szóval felkeltem 6:30-kor, ránéztem az órára, káromkodtam egy cifrát, majd visszafeküdtem. Aludtam reggel 9-ig.:P
Most itt ülök, és blogolok, de a mai terveim közé tartozik a nagypapám meglátogatása, az unokatesóim meglátogatása, megnézni, hogy állnak a költözéssel, és megnézni nagymamám új kutyusáát.*w* Majd készítek képet, ha sikerül. Ja és megyek ma a húgom elsőáldozás-előkészítőjére is.^^"
Na köszönöm. Ma elég forgalmas napom lesz, gondoltam megosztom veletek. IGEN, ÚJRA BLOGLÁZBAN ÉGEK.*w*
De majd még jelentkezem, talán új képekkel.^^"
Lilla kiszáll.

*Rég volt már...*

...egy új bejegyzés... De azóta összegyűltek az események. Például: holnap indulunk Balatonlellére nyaralni, és megbeszéltem magammal, hogy tudósítást írok a helyszínről.: )
Tegnap este unalmamban kiokosítottam a telfonomat, mostmár van telófészem.: PP
http://www.telenor.hu/klikk/
Örülök neki, tekintve, hogy a nyaraláson is tudom nyomatni a fészbukot... Nagyon kocka vagyok, de ezvan.^^"

Nincs ötletem miről írjak...vagy mégis?!
Az új szenvedélyem...a Graffiti.*_*
Befejeztem az írást, sajnos...de ez nem azt jelenti, hogy a blogolást is befejezem, de nem fogok írni minden nap...: //
Nem tudom, hogy folytatom-e még...de szeretném. Habár nincs ihletem, de megpróbálok majd.: )
Na de megyek, mert még egy csomó mindent be kell pakolni... 10 napig nyaralok, majd utána leírom mivolt.xd

Gondoltam felhívom kedves figyelmedet...

...hogy régóta várjuk már a bejegyzéseket és kérni szeretnélek hogy írj vmit. Jó lenne ha teljesítenéd amit kérek. Vagyis kéne írnod vmit Zümikém. Nem gondolod?

*Megér egy misét...*

Ezt ki kell próbálnotok! (Már ha vagytok egyáltalán)

Vegyél elő egy papírt, írj fel számokat 1-15-ig! A kérdésekre a papírodon válaszolj!

1. Hogy hívnak?
2. Ültél már repülőn?
3. Le tudod írni, hogy "cica"? (Igen vagy nem)
4. Hogy hívják a szerelmed? (Valakit írj!)
5. Írj egy számot 10-30 között!
6. Ki a legjobb barátod/barátnőd?
7. Mit mondasz, ha ideges vagy??
8. Melyik kaját utálod a legjobban?
9. Szereted a fagyit?
10. Kit utálsz a legjobban?
11. Szereted az üdítőt?
12. Írj egy számot 1-12-ig!
13. Írj egy szörnynevet!
14. Szereted a helyes fiúkat/lányokat?
15. Szereted az őrölt borsot nyersen??

Ezzel megvolnánk! Most újabb 15 kérdés, de a válaszok már a papíron vannak! tehát itt az első kérdésnek az lesz a válasza, amit az előzőnél az 1-eshez írtál! :)

1. Neved?
2. Biztos vagy benne?
3. Megcsókolt már?
4. Ki?
5. Hányszor?
6. Ki tanított?
7. Mit mondtál neki?
8. Milyen íze volt?
9. Van férjed?
10. Mi a neve?
11. van gyereked?
12. Mennyi??
13. Kire hasonlít?
14. olyan mint te?
15. Ezeket után, normálisnak érzed magad??

*Mindörökké együtt 2/2*

Imerős a cím? Reméltem hogy igen.: )

egy

Könnyekkel telt szememmel az égre pillantok. Olyan nyugodt itt minden. Csak a lelkem nem. A düh tüze lobog benne. Lehet, hogy nem ez a megfelelőbb hely. de úgy érzem, így lesz a legjobb. Félrehajítom a cipőmet, testemet átadom a hideg haboknak. A mélyre rántanak, az egész testem remeg. Felpattannak a szemeim, s arcom színe hófehérbe vegyül. Ekkor egy izmos kéz nyúl felém. Belémarkolok, pedig nem szerettem volna ezt. Harmatgyenge vagyok, de olyan erősen szorítom, ahogyan csak bírom. Kitágul a pupillám, és a szemhéjam bágyadtan ráereszkedik.

A parton fekszem, köhécselve. A szemem nem akar engedelmeskedni, nem nyílik ki. Szeretném tudni, ki a megmentőm, de talán így jobb lesz. A karom bizseregni kezd. Már érzem, hogy más is van itt, rajtam kívül. Halk szavakkal… nem is… dallamokkal csitít. Ismerem ezt a dalt… ez az az altató, amit kiskoromban úgy imádtam, és amitől mindig elnyomott az álom, akárcsak most.

Álmomban is olyan dühös, olyan mérges vagyok. Csak az indulataim vezetnek. Itt viszont nem tudok haraggal sétálni. Kizárom a viharos gondolatokat, de előbb - utóbb úgy is visszatér a düh. Mezőn járok, egy szép tisztáson ahol csak néhány nyúl szaladgál. A földet rugdosva haladok előre, azt se tudom hová, mégis megyek. Tudom, hogy alszom, hogy álmodom, de mégis...

- Nia, ébredj! - szólít nevemen Chad.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezem, habár nem is számít. Az öngyilkosságtól mentett meg. Mert ha Ő nincs, akkor most én sem. Szemeimben még mindig könnyek szikráznak. Az unokatestvéremtől, aki egyben a legjobb barátnőm is volt szakítottak el. És az ő testvéreitől. A nagybátyámék meghaltak. Akárcsak az én szüleim. A testvéreim pedig elvesztek. Most meg tehetetlenól itt fekszem egy vadidegen ölében. A nyakába borulok és zokogni kezdek. csak egy nevet üvöltök folyamatosan: Stephanie. Az előbb feltett kérdésemre nem válaszolt, csak halkan csitított.
- Ki az a Stephanie? – kérdezi kicsit eltolva magától.

- És Adam, Emma, Jill, Alan, Bella, Angel, Anyu, Apu… - sipítom. Egy darab nevet szándékosan hagytam ki. Az arcom kisebb – nagyobb zugait ismét könnyek öntötték el. Chad csak ül és nézi, ahogy darabokra esem. Letörli a könnyeimet, és újra magához húz.
- Ó, Steph!
– Hol fogok aludni? A saját házamba nem mehetek, mert bűnügyi helyszín, Steph – ékbe sem, mert az ő szülei is meghaltak, most az árván maradt gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek… Az állítólagos családom pedig… Hát… A húgom a nővéremhez költözött, de nekem már nem volt hely, így én árvaházba kerültem… Mindez egy nap leforgása alatt… - meredek a szép kék szemébe. Rámnéz, hogy folytassam. - Meg sem fognak látogatni a testvéreim, az unokatestvéreim meg plane! Most mit tegyek, Chad? Mondd meg, mit?
- Költözz hozzám!

kettő

- Hogy mi? – képedek el. Nem gondoltam volna róla, Chadről, aki 18 éves, saját házakkal rendelkezik, és a legjobb barátom, hogy kiadna nekem egyet. – Adsz egy házat? Mégis, honnan teremteném elő a bérleti díjat?
- Költözz hozzám! – A szemébe fúrom a tekintetem. Már megfogalmazódott bennem a válasz, de még várok vele egy kicsit. Tűkön ülve mered rám. Egyre közelebb…
- Mit csinálsz? – suttogom, de már nem tehetek semmit. Az ajka az enyémre tapad. Erőszakosan még közelebb húz, mire én a kezem a nyaka köré csavarom. Beletúr a hajamba. Visszacsókolok. Ekkor ledől a puha fűre. Húz magával. Nem bánom a történteket. Hosszasan függünk egymás ajkain. Nem bánt, hogy Ő volt a legjobb barátom. Mi hárman. Steph, Nia és Chad. Meg persze Rob. Akkoriban csak nekem nem volt pasim. Rob és Steph, Chad és Abby meg Én. Aztán Abby dobta Chadet, Robert meg elköltözött… Maradtunk hárman. Steph megharagudott Chadre, mert észrevette, többet érez irántam, mint barátság. Erre akkor jött rá, amikor még Jake-kel jártam. Kezdtem úgy érezni, talán jobb lenne, ha nem erőltetném. De egyszerűen nem hagyhatom itt életem szerelmét… Aki körülbelül kettő perccel ezelőtt még csak a “Legjobb barát” jelzőt viselte… Manapság olyan ellentmondásosak a gondolataim… Egyik pillanatban “igen”, aztán már “nem”… Szerintem ezt tette velem a barátaim elvesztlése… Hirtelen rezegni kezd a zsebem. Chad nem ereszt, de tudom, most fel kell vennem.
- Kérlek… - suttogom. Erre az egy szóra tudom leszedni ajkaimat az övéről. Már vissza is tapadnak, mintha mágnesből lennének. Csókolózás közben kihalászom a zsebemből a mobilom, és magam elé tartom. Mikor meglátom, hogy ki hív, felpattanok. Chad ijedten mered rám, én pedig bőszen rányomok a “felvesz” gombra.
- Steph! Mi a baj?
- Nia… Segíts…
- Mi történt? Mesélj!
- Nem zavarok?
- Dehogyis, épp csak… Hagyjuk. Mesélj!
- Tudod, Emma és Adam… Másik házba vitték őket! Elszakítottak tőlük! Ha ez nem lenne elég, akkor elmondom, hogy Robertnél lakom!
- Tessék? Hogy érted ezt? Ott laksz Robertnél?
- Igen! Velük élek… Persze ez nem borzasztó, csak az, hogy összejöttünk, és…
- Ez mióta borzasztó te kis lüke?
- Azóta, amióta rajtakaptak!
- Hol vagy most?
- A… - harapta el, majd kinyomja. Egyszerűen nem értem. Újra együtt van Robbal. Habár a „családja” darabokra hullott, de vele van Ő. Szerintem, ők az igaz szerelem megtestesítői.
- Jól vagy, Nia?
- Steph volt az…
- Remek! És hogy van? Hova helyezték?
- Elszakították tőle a hugát és az öccsét… Megtalálta, majd elveszítette Robot…
- Milyen furcsa egy családod van!
- Most nem ez a lényeg… Szerintem tudom hol van…

harmadik fejezet készülőben.^_^"

*Netmentes napok*

Mert amikor az embernek valami nincs, akkor az nincs. Elnézést kérek azért, mert oly sokáig nem jelentkeztem, de nem nagyon volt se kedvem, se ihletem (de ezt már megszokhattátok) és el is voltam foglalva. Lássuk csak...
...szobafogságom ellenére is a barátaimmal vagyok, sz*rva a háttérdolgokra...
...semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy árvíz volt itt, **********en, és én barátnőmnél voltam, természetesen a 3 bolond a térdig érő vízben 5 éves hülyegyereket játszott...;DD
...viharok jöttek - mentek... A net meg elb*szódott.
De nem nálam, Szamiinál. Itt csak a router nem működött, feltéve, hogy itthon voltam a vihar ideje alatt. Akár itt, akár ott, az esőhöz jó és rossz emlék is köt. De ezt nem fejteném ki.
Talán a 3. vagy 4. bejegyzésemben írtam arról, hogy PeTTus drága depis. Nos, hála NEKEM, ismét depis.
Történetesen az imádata tárgyával beszélőviszonyban vagyok. Rávettem, hogy elevenítse fel a régi időket, és mondja neki azt, hogy:  ' Én vagyok *becenév*  '
Odament és elmondta.
PeTTus drága nem nagyon tudott parancsolni az érzéseinek, és épp ezért kis híján átesett az első csókján.
De mégsem.
Elfolytotta az érzéseit, és semmi nem történt.
PeTTus drága, nyugi! ;DD

*Első szünet, avagy legyél csurom víz egész nap!*

Péntek... Mondhatni, megőrültünk. A 8/a nagy része, a 8/b - ből páran, néhányan a 7/a - ból és én a 7/b képviseletében. El kell mondanom, ezen a héten ez volt a legnagyobb őrültség. Köztudott, az első szünet a tízóraié. A fentebb említett csoporttal tartva leslisszoltunk az udvarra. A parkosítás után egyértelműen locsolták a füvet, hiszen még nem nőtt ki teljesen, még új, esstébé, esstébé. A fűből kikandikáló locsolófejek elégedetten hintettek permetet a pázsitra. És a gyermekek elégedetten rohangáltak alatta mint a bolondok. De persze mindez úgy indult, hogy reggel a locsoló kisértése kapcsán száguldottunk le az udvarra. Mert hát, nem tudtunk 3/4 7kor bőrig ázni, épp ezért szünetben bepótoltuk. A szél kellemesen süvített, és mi is remekül éreztük magunkat egy kis őrültséghez. A tanárokra fittyet hányva játszottunk a vízben, mint a kisgyerekek. Amúgy, volt pár osztálytárs, aki szerint nem kellett volna, de azok ők...: DD
Ha ezt a fenséges 15 percet jellemeznem kéne, ezt mondanám:
- Őrült, belevaló, megismételhetetlen.
Még hogy megismételhetetlen! Hétfőn is keressük a bajt, csak imádkozni kell, hogy locsoljanak! Komolyan mondom, hogy váltásruhával felszerelkezve vágok majd neki a hétfő reggelnek.
Manapság olyan boldog vagyok, mint még soha. Amióta a barátnőmmel közömbös a viszonyom, ez az igen - nem állapot, na meg pár számomra nemkedves személyjel az élen, elégedett vagyok az életemmel. Örülök a kialakult helyzetnek, és már nem nagyon akarok változtatni. OK, nem lenne ellenemre, ha minden úgy lenne ahogy régen, de a mostani helyzettel is kezdek megelégedni.
Főleg, hogy olyan embereket mondhatok a barátaimnak, akikben érzem, hogy nem fogok csalódni!

*Díjazott bárány*

Bogica.^^
PeTTus: Bogica, hajráf nélkül olyan vagy, mint egy bárány.
*röhög*
Rebus: Vagy egyből kecske!
Bogica: Csakis.: DD
Osztályfőnök: Petra, te meg szemtelen vagy! Ő díjazott > érseki dícséretet kapott < te meg szemtelen vagy!
Bogica: Igen, Tanárnő díjazott bárány vagyok!
*szakad*
Hát, igen. Osztályfőnök mindig odaillő szavakat használ. Amúgy a párbeszéd nem teljesen így történt, ez a lerövidített, nem pontos változata!
De azért szakadtunk.: DD
Matekon, természetesen, elhülyültük az egészet, de csak azért, hogy felidegesítsük!

*Hm. ?*

Ahogy a cím mutatja, őrült fanságom jelei.*-*

Elvileg, ha rákattintasz, mozog...^^

*Yaoi...*

DE MIÉRT PONT DEIDARA?!
Ok, elfogadom, az arca KICSIT lányos, meg minden, de nem kéne így meg...
Kedves PeTTus, gratulálok, 200° - on forr az agyvizem.
Remek. Kezdem utálni a yaoit... Én az a fangirl, aki hát fangirl.*-*
De van egy amit még mindig szeretek...
SASUNARU!

Tessék, PeTTus, csak neked!^^

*Akatsukis pillanatok...*

Azaz vidik Senseinek.^^
Meg PeTTuSnak.: DD

És persze Dei is ottvan.: $$
Nyomi smiley forever.^^



Nameg Kisame.: DD

És ebben is bennevan Deidara..: DD
De miért kell szopatni folyton?!

Csak Senseinek.: DD

Nem ez a kedvencem de azért.^^

És a kedvenc képemet mutatom:

Mert mint tudjuk Ino és Dei fan vagyok.^^ : $$

*Miért is szeretem Deit?*

Nos, találtam egy Itachival és Deidarával foglalkozó oldit.: DD
Tessék megnézniii.^^
Na és ebből merítetten - miért szeretem?
1. Mert olyan helyes!
2. Mert imádom amikor azt mondja *hmm.*
3. Mert Akatsukis.*-*
4. Sasori miatt is.: DD
5. Mert a természete hasonlít az enyémre.><
6. Mert robbantpusztít.^^
7. Mert titokzatos múltja van.:/
8. Nem lehet nemszeretni.: $$
9. Mert művészlélek.: P
Azthiszem így fogják hívni az ajtómat.: $
Ugye PeTTuS??: DD

*Betegen...*

Utálok idegeskedni... Főleg azért mert már ráment az egészségemre is. Allergiás lettem, hangom is alig van... De legalább egyedül vagyok és nézhetem az Egy Akatsukis Életét...^^ Anyum meg akar nézni egy részt belőle... Nem is értené! De nembaj, nem fog.: DD
Pedig ma akartam menni suliba... : (
Igaz fizikadoga meg Kőszívű fogalmazás... Remélem majd azért elmondják a témákat! Remélem! De ha nem az sem baj... Mert ez csalás lenne. 8:47 van. Tehát még szünet van. Az első, ha jól számolom. Másodikban ki kéne mászni az erkélyre... De csak hogy szóljak a házi miatt. Jó lenne megkapni.: )
7BÉ! Ha valaki olvassa ezt a bejegyzit akkor az figyeljen ide! A leckét írja már le valaki... Köszike!
És megint ideges vagyok amitől persze csak mégjobban szarul vagyok és nem tudok beszélni... De egyedül minek is? Ja és,
DEIDARAA! :$$ ( LLL )

*Megtörtem*

Nos, igen, megtörtem. Engedtem az anime világának, és elkezdtem nézni az Egy Akatsukis Életét... (Imádom...) És máris van kedvencem! Deidara.: $$ PeTTus, köszönöm, hogy felnyitottad a szemem!

*Légyszi!*

Könyörgöm Chibi ÍRJ! Persze gyógyuljon meg a lábad meg minden... De már megőrülök! Írj!

*SAI*

Nos hát... PeTTussal MSNezést folytattam, amikor ráakadt Chibi blogjára. Megmutatta nekem. Rögtön megfogott. Egy programot említett, bizonyos SAI-t. Letöltöttem és használni kezdtem. Mutatott egy rajzot, ami őt ábrázolja. A tiszteletére készítettem ezt:

Chibinek, aki szereti a narancsot és így ábrázolja magát.^^
Sok szeretettel neked!

És persze az én barátnőmnek, PeTTuskának is gyártottam egyet:

Csak neked PeTTus-mindenki aki számít!
Sok szeretettel Zümidtől.: DD♥

És kövessétek szorgalmasan Chibi blogját, akárcsak PeTTus blogját is!
Jó böngészést!

*Mert ha valakinek fájdalmat okozok...*

... Mindent bevetek hogy kibéküljünk.
Kérlek ne haragudj, a bántó dolgok miatt.
Azóta már nagyon megbántam szavaimat.
Hogyisne, mikor olyat tettem?
Hogy a barátomat kikészítettem.
Nem érdemelte a hülye szavakat, 
főleg nem egy ilyen buta dolog miatt.
Kérlek, gondolkozz!
Beszélj velem!
Hidd el, nem bánod meg, 
Hogy megtaláltál engem!
Mert a sors nem ok nélkül működik,
Ha találkozni kell, találkoztunk, ennyi.
Barátom, kit te nem szeretsz,
Csúnya szavakkal illetett,
Olyan dolgokat vágott fejedhez,
Mikről te nem tehetsz.
Tehát csak annyit kérek, halld meg szavaim,
Egy olyan barátnak, ki mert hülyeséget tenni.
Én téged még halálba is kísérlek,
Melletted leszek, de most ne hagyj el!

*Eközben itthon...*

Igen, jól látszik, rámjár a rúd. Halálfélelmem van a jövőre nézve. Most is ahelyett, hogy tanulnék, itt ülök és blogolok. Leírom a problémáimat. Lehet, hogy nem kérte senki, nem is kell elolvasni, aki nem akarja, de itt lesznek.: DD
Anyumék "friss" válása, decemberi... Nos, mély sebeket hagyott bennem és nem tudok nyugodni... Természetesen ezek a csapások nem egymás után jönnek, mind egyszerre! Egy hatalmas szerelmi csalódáson vagyok túl... Már ha lehet ezt mondani... Aztán az iskolai eredményeim a béka feneke alatt vannak, és nem tudok javítani, még akkor sem, ha minden erőfeszítéssel dolgozom. De már itt minek? "Barátnőmmel' rohadt nagy hülyeséget csináltam amit nagyon bánok... Mert valószínűleg kicsapnak a suliból... Nagyon félek, rettegek, és nem akarom megérni a végét. Apunak gerincsérve van, ami azt jelenti, valószínűleg műtik. Az ideg tombol bennem, és belül könnyezem. A szüleim szeretetének igen kevés cikkejét kapom... Amitől minden még jobban fáj. Mindent elrontok magam körül és elmarok magam mellől mindenkit. Segítséget nem kapok és nem is várok el senkitől... Esetleg egy kis megértést... De nekem az szerintem nem jár! Főleg nem ezek után!

*Kedvmentesen*

Ideg dolgozik bennem a vizsga miatt. Nem kell nagy dologra gondolni, szolfézs csak. Semmi kedvem menni. Egyáltalán ehhez az egész zenesulit a fenébe kívánom. Meg a németet. Meg a matekot. És minden létező különórát. El sem hiszitek milyen idegesítő dolgokkal nézek szembe nap mint nap. Nem tudom, feltűnt - e már, de nem vagyok egy könnyű eset. Művészlélek, ha úgy tetszik. A szenvedélyem az írás, de szeretek ~ nem mondtam, hogy tudok is ~ énekelni, táncolni, rajzolni. De mindenek felett áll ez a dolog. Amit most teszek. Kiélem kreativitásom ezen az oldalon, csak nektek! Persze nem hinném, hogy sokan olvastok, de azon vagyok, hogy akik olvasnak, azokat megérintsem!

*Visszatértem!*

Igen, mint látjátok, a blog megint a mélypontról próbál felfelé ívelni. Ami természetesen nem fog összejönni, hiszen Én nem tudok írni nektek. Akár csak egy kicsit. Egy szót. Minimum. Minden nap. Sajnos nem megy. A blogot nem zárom be, sőt, próbálom továbbra is fenntartani, de bocsánatért esedezem! Ne haragudjatok, kedves olvasóim! ~ már ha vagytok ~

*Életem eddigi legbolondabb napja.*

A kezdés: reggel, macskával a kezemben rohanok haza, hogy még elérjem a buszt, ugyanis meglátogatott suliban..^^ De végülis megoldottam. Evével ültem a buszon. Erről egy emlék:

Elpoénkodtuk az út háromnegyedét. Akkor Ricsi persze rosszul lett. Amitől én is. Az út további része csak szenvedés volt. Leszálltunk, utunk a kocsimúzeumba vezetett. Ha nem gond, nem kommentálnám..^^ De voltak packók akiktől olvadtam.: $$
Ali, Rubin, Léna, Attila, Varia, Soma és... ennyi jutott eszembe hirtelen. De mind gyönyörűek voltak. Rubin le is prüszkölt...xd
Mátrai kilátó. Az elengedhetetlen. Kib*szott uncsi volt. De magas és azt szeretjük.*-*
Az a nagy kő vagymiafranc. Az első csoportkép. Amit nem akaródzik megmutatni... de csak azért mert nem rendelkezem ezzel a borzadály képpel.
BOB !
Isteni volt. Betty.♥ Az első. Azaz boboztam már 3adikos koromban csak kicsit sem emlékszem rá... lényegtelen. A kart nyomtuk ketten és sikítottunk mint állat. Imádtam menni vele.*-*
Eve.♥ A leggyorsabb. A legtapasztaltabb. A legilyesztőbb. A legjobb fotó. Sebesség. Sikítás. Kell ennél több?
Nóra.♥ Szegényt sajnálom. Az első bobozása volt és nagyon szar volt a kocsink. Alig akart menni.: @@@ De nem baj mert így is élvezte, azt mondta.^^
PeTTuS.♥ Na, erről van 'írásos' emlékem:

De vele is k*rva jó volt. Mert hát LE A LEJTŐN! - és így tettünk. SIKÍTS RABSZOLGA! - és így tettünk. Szóval mindenkinek ajánlom, megéri!
Utána pedig egy uncsi természetmúzeumba mentünk. Legtöbben unaloműzésmiatt fotóztak. Az uncsi volt. Úgy voltam vele, hogy bob után haza. Egy kis emlék a sofőrnek, aki AC/DC fan.^^

Visszafelé Levit faggattam.
EGYSZÓVAL: REMEK. VOLT. Na ez két szó de nempara.
SZERETLEK 7BÉÉ.♥♥: )

Szerkesztő 2/2 PeTTus jelentkezik

Sziasztok!

De furcsa. A hely ugyanaz de a cím és az író az más. Nem tudom hogy el tudom-e engedni magam. De furcsa hogy a saját blogom az mégis csak a sajátom és oda egész más írni. Most annyira feszengek.

Indulj el a saját utadon és találd meg a célt amit neked szánt az ég különben az életed semmit nem fog érni. 

Álmod meg a következő  lépést és utána rá jössz mi is volt az amit kihagytál.

Törődj bele hogy az élet olyan amilyen és ha mégse sikerül akkor teremts magadnak egy világot ami csak a TIÉD!

Sokaknak nehéz elkezdeni bármit is. Író vagyok most magammal és a többi íróval példálózom. A legtöbb író elég gyorsan felfogja mi a szitu és bele kezd valamibe. Míg másoknak mint nekem nehezebb mert nem tudják mit csináljanak egy-egy történet után.

Nem tudnak ilyen gyorsan kezdeni és szorongnak. Én most így szorongok. Furcsa érzés vélni valami új dologtól.

De jobb lesz ha nem ide fejtegetem a gondolataimat mert egy jó nagy s*ggbe rúgás lesz érte a jutalom. És nem kérnék belőle(:

PeTTus

*Emm és az ihlet*

Hát vannak, akik nem szenvednek hiányban.^^
Kérlek bocsáss meg, mert amit tettem, azt nagyon sajnálom!--
Nem gondoltam komolyan és bele sem gondoltam, hogy Téged ez bántott.--
Sajnálom, amiket gondolsz rólam,--
De te is tudod, hogy azok nem valósak!--
Bármit tettem, adtam az mind azért volt, hogy örömet szerezzek,--
És ha ezt nem érzed, kettétörik a Veled álmodott élet.--
Nem akarlak egy meggondolatlan mondatért elvesziteni,--
Pont, amikor végre megtaláltam benned, akiért érdemes szenvedni!--
Te is sokszor bántasz, nagyon sokszor fájnak a szavaid,--
De lassan megtanulom, hogy kell a szerelemért magam türtőztetni.--Lehet, hogy "leszarod" és nem érdekel, ha SZERETLEK,--
Nekem viszont minden másodlagos amit adok és azok nem érdekelnek!!!--
Bocsáss meg, ha úgy érzed bármit is felhordok, vagy rádkiabálok,--
Én nem ilyen vagyok és szerintem ezt Te is igy látod.--
Megsértettelek tudom és ezerszer megbántam már,--
Úgy gondoltam akkor, hogy amit rosszat kapok Tőled, az visszajár...--
Tisztában vagyok a helyzeteddel, és tudod, hogy bármiben segitek,--Azzal viszont nem számoltam, hogy egy rohadt mondattal elveszithetlek.--
Ezt a mai nap után, tudom nehéz elhinned,--
De soha többé nem fordul elő, KÉRLEK BOCSÁSS MEG!!!!!--
Lehet, nem érdekel: SZERETLEK! de akkor is leirom,--
ÉS VALÓSZINÜLEG EZT AZ EGÉSZ NAPOT ÉLETEM VÉGÉIG SAJNÁLOM!:(
___________________
Bánom már mit veled tettem,s minden bűnt mit elkövettem.
Hullámok csaptak össze fejem felett,s az egész testem megremegett.
Olyat mondtam, amit nem kellett volna,s ha leállnál velem csak még egy szóra,
elmondanám, hogy mennyire sajnálom,hiszen csak te vagy nekem ezen a világon.
Minden pillanatban csak arra gondolok,vajon valaha leszünk-e még boldogok.
Sajnálom, hogy bántottalak,sajnálom, hogy átvágtalak.
Ha vissza mehetnék arra a napra,mindent másképp oldanák meg.
Nem bántanálak téged,s nem veszekednék véled.
Hiszen régen olyan jó volt,minden gondunk megoldódott.
Mindig mindent megbeszéltünk,soha sem veszekedtünk.
Ha még is néha összekaptunk,két nap után feloldódtunk.
Nem gondoltam át,hogy mit ér egy jó barát.
Nem akarlak elveszteni,tudom a bizalmad nehéz lesz vissza szerezni.
De mindent megtennék azért,hogy újra a legjob barátom légy.♥:(


Imádom a csajt.*-*

*Húsvéti piros nyuszi*

Nem tudom, ti hogy álltok a húsvéttal. De nekem nem jön be az, hogy a lányok bűzlenek a különfajta kölniktől és parfümőktől, a fiúk pedig kapják a lóvét. Persze azt bírom amikor a csajok menekülnek a szódavíz elől. Főleg ha hideg. De még mindig nem tudom felfogni, hogy a locsolásért miért jár pénz? A piros/hímestojás meg a puszi az még ok. De kérdem én: hogy jön ide a pénz? És ez kiakaszt. Nem tudom miért. Talán az ihlethiány miatt írok erről? Vagy tényleg ezek a gondok kavarognak idebent? Sajnos erre a kérdésre még én sem tudom a választ.

*Unalom a köbön, semmittevés a négyzeten*

Ez a legnyomorultabb érzés, amikor az ember csak ül és néz. Magányosan a szobájában mit is kezdhetne magával egy lány? Talán olvassak? Talán tévézzek? Talán folytassam a bámulást? Talán szörfözzek a neten? Vagy esetleg keressek valami munkát, amit még nem végeztem el? Ezekhez semmi kedvem. A barátaimmal akarok lenni. És természetesen az ihlet is most hagyott el. Amikor a blogolás közepén tartok. Csak ülök a gép előtt, a billentyűzetre meredve, és azon gondolkodom, hogy mit írjak. Mert ihlet nincs, életkedv se nagyon. Úgy gondolom elég nagy fantáziával rendelkezem, de amíg itt ülök magatehetetlenül, egyik betűt a másik után pakolva, úgy érzem, mintha az ihletem kezdene elhagyni. A múzsa csókja sem segíthet itt már. Kreativitás nélkül maradtam.

Ha egyedül ülsz,                      ->          Mert hogyha egyedül,
Menni készülsz,                                    Vagy épp társaságban,
Vagy éppen csak hajt a vágy,               Csak nézel ki a fejedből,
Gondolj arra,                                        És nem vagy nyugtalan, gondolj arra,
Van egy barát,                                      Van egy barát,
Aki tényleg csak rád vár!                      Aki tényleg rád vár!

Engedd el a kezem,                 ->          Hazudtál, átvertél,
Semmi értelme,                                     Hülyeséggel etettél,
Itt vagyok egyedül,                               Leráztál, átvágtál
Miért érdekelne?                                  Ezzel nagyon megbántottál!
Ezer meg egy probléma,                       Mostmár ne csodálkozz, ha nem szólok hozzád,
Megoldásra vár,                                   Mert ennek már nincs értelme,
De te csak ülsz,                                    Végre,
És nézel tovább.                                   Keress valaki mást!

És ennek a versnek mennyi, mennyi igazságalapja van! Először a legjobb barátod, majd a legnagyobb riválisod!
Ó, ezek az ismerős helyzetek!

*Messze az otthontól*

Ezt a bejegyzést – mint a címe is mutatja – már nem otthon. Ez az első Wordos bejegyzés, amit ti most blogos bejegyzésként olvastok. Jó uncsi dolog itt ülni és blogolni de ez van. Majd hozzászokok. Mert majd gyakran járok ide. De majdcsak kibírom valahogy. Miért van az hogy az uncsi helyek szépek? A pörgős helyek pedig nem valami szépek… mondjuk egy krimó. Elég pörgős, ott van az élet, de nem pont a legszebb. Meg a legillatosabb, meg a legkomfortosabb. És még sorolhatnám a jelzőket.

*Haladási vágy és a lustaság együttes hatása.*

Először is szeretnék elnézést kérni a késlekedésért, de ötlet és ihlethiányban szenvedtem napokon keresztül. Most erőt vettem magamon, az elhatározásaim teljesítéséhez. Vannak, akik célt tűznek ki maguknak, mint PeTTus. Célja a hónap végére minimum 50 bejegyzést létrehozni. Ami nem lesz nehéz a fanficiket tekintve. Nem szeretem kimondottan sem az animéket, sem a mangát. Blogomat nem ezzel akarom megtölteni. Élettel. Olyan élettel, amitől mindenkinek jobb kedve lesz. Célom 30 olyan bejegyzés a hónap végére, amilyet mindig is akartam. Az új ötleteimmel szeretném feltölteni eme bejegyzést:
- A blogot folytatom, fejleszetem. Ha nem vagyok internetközelben, egy word-be vagy egy lapra leírom a gondolataimat. Később ezeket megkapjátok.
- A blogot színesebbé teszem. De ezalatt nem azt értem, hogy a dizit megváltoztatom, hanem a bejegyzések tartalmát tekintve lesz színesebb.
- Nem lesznek jelentéktelen bejegyzések. Mivel mindennek oka van.
- Nem írok hülyeségeket. Mint például a semmiről. Az egy uncsi bejegyzés.
Mindenkinek szól majd ez a blog. Mert ez lesz életem legjobbja!

*Ha már szünet, akkor nyári!*

Jóreggelt.^^
Na hát szeretnék nektek egy kis bemutatót tartani, én, aki tegnap este, negyed kilenckor képes volt napozni.: DD  Egy nyári napirend Lillaa módra!
- Kelés, de nem 6:30-kor!

11:30 körül...Nincs óra, nincs kapkodás...Maga a mennyország.^^ Ez volt az első pont és már feldobta azt a bizonyos nyári napot.: DD  De ezek után persze haj, smink, reggeli és egyéb fontos tényezők... És ugorjunk egy nagyot, amikor is belép a képbe a VÍZ.







- Uszoda!

Oké, nem baba-úszásra gondoltam de ez rohadt aranyos.^^

Mondjuk a barátnőiddel való úszás, de nem mint sport, hanem mint szórakozás. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádok úszni.^^ Víz nélkül nem is élnék, szerintem.: DD ÓóÓ!!! Olyan cuki képet találtam.^^

Hát nem éééédes?

- Fagyizás, dumcsizás, napozás!

 Nem pont ilyen fagyizásra gondoltam, kicsit kevesebb kutya, pár plusz az éltetkort illetően, és sok-sok barátnő! Közben dumcsi meg minden.: DD  És ezzel be is mutattam az ebédet.

Itt sem pont ilyenre gondoltam, de értitek ti, nem? És ezzel elérkeztünk a nap végéhez. Party!












- "Party hard"

Én egy "kulturáltabb" partyra gondolok, de ez rajtatok múlik... Aztán lefekvés kettő körül (ami szintén rajtatok múlik) és késői kelés!












Akkor nyárra fel!

*Egy kis VV*

Ez a kedvenc sorozatom.^^
Najónem._.   De azért elég jó.^^

 

Érdekes...

*A semmi*

Nos, mint amire  fentebb utaltam, "semmi". Látjátok, a "semmi" szónak is van értelme. Mert ebben a mondatban már "valami". Hisz tudjátok, hogy vagy értelme ennek a bejegyzinek. Semmi. Valami. Nagy szavak. Mégis oly könnyedén ejtjük ki nap mint nap.
- Mi a baj?
- Á, semmi. - mondjuk, de tudjuk,. hogy igenis valami. Ami akár még komoly is lehet, mégis elhallgatjuk. De van, hogy a következő párbeszéd kicsit idegesebbnek tűnik a kelleténél:
- Mi a baj?
- Valami.
- Haragszol rám?
- Mindenkire.
- Mit tettem?
- Valamit. - hordjuk le az ártatlanokat. Mert fölösleges idegeskedni, de főleg azokkal idegesnek lenni, akiket imádunk, akik törődnek velünk. Mert ez így van, mindig előfordul. Elmarjuk magunk mellől azokat, akiket szeretünk. Tehát, ha valakiben megbízol, akkor tedd azt! De minden téren! És mondd el a problémáid, lehet, hogy segít majd, és lehet hogy megoldja!
Sok bizalmat.^^

*PeTTus és a Depi*

Igen. Megtörtént a lehetetlen. Petra depressziós állapotba került... Mint majd láthatjátok. Ő azu az ember, akiből nem nézed ezt ki. Nade van a másik ember, egy bizonyos Ayame San, azaz Encike, aki ilyen állapotba sodorta PeTTuskámat. Lehet, most olyan dolgokat írok, amit nem kéne, de:
Encike nagyon idegesítő személy, szerintem ő egy nagyra nőtt (189 cm!!!) csecsemő. Nehogy félreértsétek, bírom a csajt, de vannak olyan pillanatai amikor le tudnám ütni. Például, amikor értetlenkedik az órán. Rosszabb, mint én. Jóllehet, nem kéne ilyet mondanom, de mégis! Most mit csináljak, amikor ilyen helyzetbe sodorta Petrát? Akit lehetetlen, mert a jókedve sosem száll el! De neki sikerült. Ismert okok miatt gyatra lett a hangulata, és sajnáltatta magát. Petra ekkor megmondta, ő nem fogja sajnálni, mert a hangulata átível depibe, és...WOW.
Volt pasija. Na ez...ez...ez...gyóó. És megcsalta....-_- még MSN-re is ez van neki kiírva:
" 100%sz*r100%sírás...hogy fulladna meg az a k...!!!:'(:'(:'(:'(:'(:'(megcsalt a pasim most tudtam meg...most joghurtba fojtom bánatom:'( "
Na gyerekek ez még viccnek is rossz! Encinek volt pasija? Atyaúristen...hova jutott ez a világ?!
Jetik és pasik...xd(Y)

*Depis zenék gyűjteménye.*

Egyenlőre ennyi.^^
De ne depizzetek, mert ha nekem nem szabad nektek sem!!(L)

*Ez kész gyerekek...*

Na jöhet a fizu?^^

Na ez...áhh...

 

Újabb Mizu változat....xd

 

Ez most komoly?o_____O

Ezt látnotok kell.^^

Ezdefos...-_-"

*Ezaz!*

Most, hogy blogolok, fel vagyok dobva.^^ Hogy csinálja? Ez csak egy honlap amit megtöltök tartalommal. Terhelem a tárhelyet és bejegyzek. Amúgy meg semmi érdekes. Érdekesről szólva! Nekem is kell egy ilyen!

A pihent agyú emberek photoshoppal való unalomeltöltése...de azért nem rossz.

A zene dallamai halkan a fülembe, majd a fejembe férkőznek. Mármár idegesítő, ahogy ritmusra blogolok. Unalmamat próbálom írással lekötni, de a gondolataim más körül keringenek. Karrier.
Ez a félelmetes szó alapozza meg a felnőtt korod jólétét. Megosztom ma veletek a terveimet. Elmegyek továbbtanulni, ideoda. Aztán ledoktorálok /ha minden jól megy/ és Pszihológusi Diplomát szerzek. Segítek majd azoknak a nehéz sorsú embereknek, akiknek én leszek az utolsó remény.

Most pedig Dizájnt váltok.^^

*Akkor most Depi helyett Happy*

Na van egy kis poén is a tarsolyomban, amiket köszönök ennek a blognak.^^

 És ez mennyire igaz. Mint amikor "elmaradt" a fizikánk. Csak a hetesek szívták meg, ugyanis majdnem igazgatóit kaptak...

Gyerek szemmel minden játék és boldogság. Tinédzserkorban minden szomorú. Felnőttként minden munka.^^

 

Nem nagyon látszik belőle semmi de igaz...

Erről pedig a két számomra legkedvesebb személy jut eszembe... de nem Anya♥ és Apa♥...

Csak a poén kedvért harapj bele a vodkába.^^

Ha valaki megtalálta a macskát írjon már liolila@gmail.com címre... meg h hol van..: DD

KeresdACatet.^^

Az április szépségéről szólva...

Gyönyörű..*-*

Na egyenlőre ennyi de lesznek még nyugalom.^^