*Első szünet, avagy legyél csurom víz egész nap!*

Péntek... Mondhatni, megőrültünk. A 8/a nagy része, a 8/b - ből páran, néhányan a 7/a - ból és én a 7/b képviseletében. El kell mondanom, ezen a héten ez volt a legnagyobb őrültség. Köztudott, az első szünet a tízóraié. A fentebb említett csoporttal tartva leslisszoltunk az udvarra. A parkosítás után egyértelműen locsolták a füvet, hiszen még nem nőtt ki teljesen, még új, esstébé, esstébé. A fűből kikandikáló locsolófejek elégedetten hintettek permetet a pázsitra. És a gyermekek elégedetten rohangáltak alatta mint a bolondok. De persze mindez úgy indult, hogy reggel a locsoló kisértése kapcsán száguldottunk le az udvarra. Mert hát, nem tudtunk 3/4 7kor bőrig ázni, épp ezért szünetben bepótoltuk. A szél kellemesen süvített, és mi is remekül éreztük magunkat egy kis őrültséghez. A tanárokra fittyet hányva játszottunk a vízben, mint a kisgyerekek. Amúgy, volt pár osztálytárs, aki szerint nem kellett volna, de azok ők...: DD
Ha ezt a fenséges 15 percet jellemeznem kéne, ezt mondanám:
- Őrült, belevaló, megismételhetetlen.
Még hogy megismételhetetlen! Hétfőn is keressük a bajt, csak imádkozni kell, hogy locsoljanak! Komolyan mondom, hogy váltásruhával felszerelkezve vágok majd neki a hétfő reggelnek.
Manapság olyan boldog vagyok, mint még soha. Amióta a barátnőmmel közömbös a viszonyom, ez az igen - nem állapot, na meg pár számomra nemkedves személyjel az élen, elégedett vagyok az életemmel. Örülök a kialakult helyzetnek, és már nem nagyon akarok változtatni. OK, nem lenne ellenemre, ha minden úgy lenne ahogy régen, de a mostani helyzettel is kezdek megelégedni.
Főleg, hogy olyan embereket mondhatok a barátaimnak, akikben érzem, hogy nem fogok csalódni!

*Díjazott bárány*

Bogica.^^
PeTTus: Bogica, hajráf nélkül olyan vagy, mint egy bárány.
*röhög*
Rebus: Vagy egyből kecske!
Bogica: Csakis.: DD
Osztályfőnök: Petra, te meg szemtelen vagy! Ő díjazott > érseki dícséretet kapott < te meg szemtelen vagy!
Bogica: Igen, Tanárnő díjazott bárány vagyok!
*szakad*
Hát, igen. Osztályfőnök mindig odaillő szavakat használ. Amúgy a párbeszéd nem teljesen így történt, ez a lerövidített, nem pontos változata!
De azért szakadtunk.: DD
Matekon, természetesen, elhülyültük az egészet, de csak azért, hogy felidegesítsük!

*Hm. ?*

Ahogy a cím mutatja, őrült fanságom jelei.*-*

Elvileg, ha rákattintasz, mozog...^^

*Yaoi...*

DE MIÉRT PONT DEIDARA?!
Ok, elfogadom, az arca KICSIT lányos, meg minden, de nem kéne így meg...
Kedves PeTTus, gratulálok, 200° - on forr az agyvizem.
Remek. Kezdem utálni a yaoit... Én az a fangirl, aki hát fangirl.*-*
De van egy amit még mindig szeretek...
SASUNARU!

Tessék, PeTTus, csak neked!^^

*Akatsukis pillanatok...*

Azaz vidik Senseinek.^^
Meg PeTTuSnak.: DD

És persze Dei is ottvan.: $$
Nyomi smiley forever.^^



Nameg Kisame.: DD

És ebben is bennevan Deidara..: DD
De miért kell szopatni folyton?!

Csak Senseinek.: DD

Nem ez a kedvencem de azért.^^

És a kedvenc képemet mutatom:

Mert mint tudjuk Ino és Dei fan vagyok.^^ : $$

*Miért is szeretem Deit?*

Nos, találtam egy Itachival és Deidarával foglalkozó oldit.: DD
Tessék megnézniii.^^
Na és ebből merítetten - miért szeretem?
1. Mert olyan helyes!
2. Mert imádom amikor azt mondja *hmm.*
3. Mert Akatsukis.*-*
4. Sasori miatt is.: DD
5. Mert a természete hasonlít az enyémre.><
6. Mert robbantpusztít.^^
7. Mert titokzatos múltja van.:/
8. Nem lehet nemszeretni.: $$
9. Mert művészlélek.: P
Azthiszem így fogják hívni az ajtómat.: $
Ugye PeTTuS??: DD

*Betegen...*

Utálok idegeskedni... Főleg azért mert már ráment az egészségemre is. Allergiás lettem, hangom is alig van... De legalább egyedül vagyok és nézhetem az Egy Akatsukis Életét...^^ Anyum meg akar nézni egy részt belőle... Nem is értené! De nembaj, nem fog.: DD
Pedig ma akartam menni suliba... : (
Igaz fizikadoga meg Kőszívű fogalmazás... Remélem majd azért elmondják a témákat! Remélem! De ha nem az sem baj... Mert ez csalás lenne. 8:47 van. Tehát még szünet van. Az első, ha jól számolom. Másodikban ki kéne mászni az erkélyre... De csak hogy szóljak a házi miatt. Jó lenne megkapni.: )
7BÉ! Ha valaki olvassa ezt a bejegyzit akkor az figyeljen ide! A leckét írja már le valaki... Köszike!
És megint ideges vagyok amitől persze csak mégjobban szarul vagyok és nem tudok beszélni... De egyedül minek is? Ja és,
DEIDARAA! :$$ ( LLL )

*Megtörtem*

Nos, igen, megtörtem. Engedtem az anime világának, és elkezdtem nézni az Egy Akatsukis Életét... (Imádom...) És máris van kedvencem! Deidara.: $$ PeTTus, köszönöm, hogy felnyitottad a szemem!

*Légyszi!*

Könyörgöm Chibi ÍRJ! Persze gyógyuljon meg a lábad meg minden... De már megőrülök! Írj!

*SAI*

Nos hát... PeTTussal MSNezést folytattam, amikor ráakadt Chibi blogjára. Megmutatta nekem. Rögtön megfogott. Egy programot említett, bizonyos SAI-t. Letöltöttem és használni kezdtem. Mutatott egy rajzot, ami őt ábrázolja. A tiszteletére készítettem ezt:

Chibinek, aki szereti a narancsot és így ábrázolja magát.^^
Sok szeretettel neked!

És persze az én barátnőmnek, PeTTuskának is gyártottam egyet:

Csak neked PeTTus-mindenki aki számít!
Sok szeretettel Zümidtől.: DD♥

És kövessétek szorgalmasan Chibi blogját, akárcsak PeTTus blogját is!
Jó böngészést!

*Mert ha valakinek fájdalmat okozok...*

... Mindent bevetek hogy kibéküljünk.
Kérlek ne haragudj, a bántó dolgok miatt.
Azóta már nagyon megbántam szavaimat.
Hogyisne, mikor olyat tettem?
Hogy a barátomat kikészítettem.
Nem érdemelte a hülye szavakat, 
főleg nem egy ilyen buta dolog miatt.
Kérlek, gondolkozz!
Beszélj velem!
Hidd el, nem bánod meg, 
Hogy megtaláltál engem!
Mert a sors nem ok nélkül működik,
Ha találkozni kell, találkoztunk, ennyi.
Barátom, kit te nem szeretsz,
Csúnya szavakkal illetett,
Olyan dolgokat vágott fejedhez,
Mikről te nem tehetsz.
Tehát csak annyit kérek, halld meg szavaim,
Egy olyan barátnak, ki mert hülyeséget tenni.
Én téged még halálba is kísérlek,
Melletted leszek, de most ne hagyj el!

*Eközben itthon...*

Igen, jól látszik, rámjár a rúd. Halálfélelmem van a jövőre nézve. Most is ahelyett, hogy tanulnék, itt ülök és blogolok. Leírom a problémáimat. Lehet, hogy nem kérte senki, nem is kell elolvasni, aki nem akarja, de itt lesznek.: DD
Anyumék "friss" válása, decemberi... Nos, mély sebeket hagyott bennem és nem tudok nyugodni... Természetesen ezek a csapások nem egymás után jönnek, mind egyszerre! Egy hatalmas szerelmi csalódáson vagyok túl... Már ha lehet ezt mondani... Aztán az iskolai eredményeim a béka feneke alatt vannak, és nem tudok javítani, még akkor sem, ha minden erőfeszítéssel dolgozom. De már itt minek? "Barátnőmmel' rohadt nagy hülyeséget csináltam amit nagyon bánok... Mert valószínűleg kicsapnak a suliból... Nagyon félek, rettegek, és nem akarom megérni a végét. Apunak gerincsérve van, ami azt jelenti, valószínűleg műtik. Az ideg tombol bennem, és belül könnyezem. A szüleim szeretetének igen kevés cikkejét kapom... Amitől minden még jobban fáj. Mindent elrontok magam körül és elmarok magam mellől mindenkit. Segítséget nem kapok és nem is várok el senkitől... Esetleg egy kis megértést... De nekem az szerintem nem jár! Főleg nem ezek után!

*Kedvmentesen*

Ideg dolgozik bennem a vizsga miatt. Nem kell nagy dologra gondolni, szolfézs csak. Semmi kedvem menni. Egyáltalán ehhez az egész zenesulit a fenébe kívánom. Meg a németet. Meg a matekot. És minden létező különórát. El sem hiszitek milyen idegesítő dolgokkal nézek szembe nap mint nap. Nem tudom, feltűnt - e már, de nem vagyok egy könnyű eset. Művészlélek, ha úgy tetszik. A szenvedélyem az írás, de szeretek ~ nem mondtam, hogy tudok is ~ énekelni, táncolni, rajzolni. De mindenek felett áll ez a dolog. Amit most teszek. Kiélem kreativitásom ezen az oldalon, csak nektek! Persze nem hinném, hogy sokan olvastok, de azon vagyok, hogy akik olvasnak, azokat megérintsem!

*Visszatértem!*

Igen, mint látjátok, a blog megint a mélypontról próbál felfelé ívelni. Ami természetesen nem fog összejönni, hiszen Én nem tudok írni nektek. Akár csak egy kicsit. Egy szót. Minimum. Minden nap. Sajnos nem megy. A blogot nem zárom be, sőt, próbálom továbbra is fenntartani, de bocsánatért esedezem! Ne haragudjatok, kedves olvasóim! ~ már ha vagytok ~

*Életem eddigi legbolondabb napja.*

A kezdés: reggel, macskával a kezemben rohanok haza, hogy még elérjem a buszt, ugyanis meglátogatott suliban..^^ De végülis megoldottam. Evével ültem a buszon. Erről egy emlék:

Elpoénkodtuk az út háromnegyedét. Akkor Ricsi persze rosszul lett. Amitől én is. Az út további része csak szenvedés volt. Leszálltunk, utunk a kocsimúzeumba vezetett. Ha nem gond, nem kommentálnám..^^ De voltak packók akiktől olvadtam.: $$
Ali, Rubin, Léna, Attila, Varia, Soma és... ennyi jutott eszembe hirtelen. De mind gyönyörűek voltak. Rubin le is prüszkölt...xd
Mátrai kilátó. Az elengedhetetlen. Kib*szott uncsi volt. De magas és azt szeretjük.*-*
Az a nagy kő vagymiafranc. Az első csoportkép. Amit nem akaródzik megmutatni... de csak azért mert nem rendelkezem ezzel a borzadály képpel.
BOB !
Isteni volt. Betty.♥ Az első. Azaz boboztam már 3adikos koromban csak kicsit sem emlékszem rá... lényegtelen. A kart nyomtuk ketten és sikítottunk mint állat. Imádtam menni vele.*-*
Eve.♥ A leggyorsabb. A legtapasztaltabb. A legilyesztőbb. A legjobb fotó. Sebesség. Sikítás. Kell ennél több?
Nóra.♥ Szegényt sajnálom. Az első bobozása volt és nagyon szar volt a kocsink. Alig akart menni.: @@@ De nem baj mert így is élvezte, azt mondta.^^
PeTTuS.♥ Na, erről van 'írásos' emlékem:

De vele is k*rva jó volt. Mert hát LE A LEJTŐN! - és így tettünk. SIKÍTS RABSZOLGA! - és így tettünk. Szóval mindenkinek ajánlom, megéri!
Utána pedig egy uncsi természetmúzeumba mentünk. Legtöbben unaloműzésmiatt fotóztak. Az uncsi volt. Úgy voltam vele, hogy bob után haza. Egy kis emlék a sofőrnek, aki AC/DC fan.^^

Visszafelé Levit faggattam.
EGYSZÓVAL: REMEK. VOLT. Na ez két szó de nempara.
SZERETLEK 7BÉÉ.♥♥: )