*Első szünet, avagy legyél csurom víz egész nap!*

Péntek... Mondhatni, megőrültünk. A 8/a nagy része, a 8/b - ből páran, néhányan a 7/a - ból és én a 7/b képviseletében. El kell mondanom, ezen a héten ez volt a legnagyobb őrültség. Köztudott, az első szünet a tízóraié. A fentebb említett csoporttal tartva leslisszoltunk az udvarra. A parkosítás után egyértelműen locsolták a füvet, hiszen még nem nőtt ki teljesen, még új, esstébé, esstébé. A fűből kikandikáló locsolófejek elégedetten hintettek permetet a pázsitra. És a gyermekek elégedetten rohangáltak alatta mint a bolondok. De persze mindez úgy indult, hogy reggel a locsoló kisértése kapcsán száguldottunk le az udvarra. Mert hát, nem tudtunk 3/4 7kor bőrig ázni, épp ezért szünetben bepótoltuk. A szél kellemesen süvített, és mi is remekül éreztük magunkat egy kis őrültséghez. A tanárokra fittyet hányva játszottunk a vízben, mint a kisgyerekek. Amúgy, volt pár osztálytárs, aki szerint nem kellett volna, de azok ők...: DD
Ha ezt a fenséges 15 percet jellemeznem kéne, ezt mondanám:
- Őrült, belevaló, megismételhetetlen.
Még hogy megismételhetetlen! Hétfőn is keressük a bajt, csak imádkozni kell, hogy locsoljanak! Komolyan mondom, hogy váltásruhával felszerelkezve vágok majd neki a hétfő reggelnek.
Manapság olyan boldog vagyok, mint még soha. Amióta a barátnőmmel közömbös a viszonyom, ez az igen - nem állapot, na meg pár számomra nemkedves személyjel az élen, elégedett vagyok az életemmel. Örülök a kialakult helyzetnek, és már nem nagyon akarok változtatni. OK, nem lenne ellenemre, ha minden úgy lenne ahogy régen, de a mostani helyzettel is kezdek megelégedni.
Főleg, hogy olyan embereket mondhatok a barátaimnak, akikben érzem, hogy nem fogok csalódni!